Divat és szépség

Egy csodás nyaklánc, egy gyűrű vagy éppen egy karkötő mind-mind olyan ékszerek melyek kiváló kiegészítők  lehetnek, de nem csak viselője szépségét emelhetik ki, hanem önkifejezésre, saját magunk egyedibbé tételére is képesek. Ez persze nem új keletű dolog, hiszen az hogy ékszerekkel díszítsük testünket már ókori eleink számára is jelentős szereppel bírt. Hogy vajon melyik ékszer fajta lehetett az első amit vagy vallási, vagy csupán divatból magukra aggattak őseink, azt nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy a körkötők az elsők között lehettek.

A karkötők anyagában, formájában és viselésének okában mindig megjelentek az adott kultúra sajátos jellemzői. Az első karkötők, melyek fenn is maradtak, nagyjából 7000 évesek lehetnek és ókori egyiptomi sírokból kerültek elő. Ezeket a karkötőket még egyértelműen vallási okokból viselték, amire az egyik bizonyíték, hogy a legtöbbjük díszítésében megjelentek a különböző drágakövekből készített szkarabeusz bogarak, melyek mint tudjuk az ókori egyiptomiak egyik szent állatának számítottak. Mint sok más kultúrában, úgy az egyiptomiaknál is tulajdonosával együtt temették el az ilyen vallási szimbolikával rendelkező karkötőket, hogy azok a túlvilágon is megvédjék viselőjét.

A karkötők alapanyagát sok esetben a tulajdonosának társadalmi rangja, vagyoni helyzete határozta meg. A leggazdagabbak karláncai nemesfémekből és drágakő, vagy igazgyöngy díszítéssel készültek. A kevésbé tehetősek karkötőinek alapanyaga sokszor réz, vagy bronz volt, de nem voltak ritkák a szimpla fából készített karkötők sem, melyek ma a "modern hippik" körében nagyon divatosak, néhány évezrede azonban nem divatból választották ezt az alapanyagot, hanem mert társadalmi rangjuknak köszönhetően csupán ilyen ékszer viselését engedhették meg maguknak.

Természetesen a karkötők fontos vallási szereppel bírtak nem csak Egyiptomban, hanem az egész ókori világban a Távol-Kelettől kezdve egészen a különböző amerikai kultúrákig. Később a Mediterráneum térségében a karkötők vallási és szakrális szerepe egyre inkább csökkenni kezdet és sokkal inkább státuszszimbólumként, vagy valóban csak esztétikus kiegészítőként kezdték őket hordani. Az ókori görögöknél például nagyon divatosak voltak a tekergő kígyókat ábrázoló karkötők, melyeket a felkaron hordtak, a férfiak esetében pedig az egyszerűbb díszítésű, vastagabb karperecek. A karkötők státuszszimbólumi szerepe később a rómaiak esetében is megmaradt, hiszen a férfiak esetében egy-egy karkötő viselőjének a hadseregen belül betöltött rangját, valamint az egyes csatákban tanúsított bátorságát volt hivatott szimbolizálni. Fura módon karkötőket azonban csak jobb karjukon hordhattak, a bal karon viselt karkötők ugyanis balszerencsét jelentettek, tehát a karkötőket körbelengő vallási hiedelmek még ekkor sem tűntek el teljesen.

A karkötők szintén fontos szerepet töltöttek be a különböző Kelta kultúrákban a germán törzsektől kezdve a Brit Szigetek népeiig. Számos Kelta törzs esetében a karkötők a férfiúi bátorság legkézzelfoghatóbb jeleinek számítottak, így csak a törzs legjobb harcosai nyerhették el ezek viselésének jogát, így ezek olyan értékesnek számítottak a különböző Kelta kultúrákban, hogy áruk akár egy lóéval vetekedett, ami nem kis dolog volt.

A középkor folyamán a karkötők szerepe jelentősen csökkent, hiszen ez ekkor hatalmas befolyással rendelkező keresztény egyház nem nézte jó szemmel a magamutogatás ezen módját, mely persze kissé ironikus módon a vallási és világi vezetőkre nem vonatkozott.

Napjainkban a karkötők természetesen újfent az egyik legkedveltebb ékszerfajtának számítanak, hiszen az alapanyagok és stílusok széles választékának köszönhetően kortól és nemtől függetlenül bárki könnyedén találhat olyan darabot, mely illik személyiségéhez.