Divat és szépség

A szempilla és szemöldök festékek sokkal nagyobb múltra tekintenek vissza, mint azt sokan gondolnák. Mint oly sok mindennek ezeknek a gyökerét is az ókorban, konkrétabban az Ókori Egyiptomban kell keresnünk. Számos feljegyzés bizonyítja, hogy a nők már ekkor is tisztában voltak azzal, hogy arcuk leghangsúlyosabb része a szemük környéke és hogy tekintetüket még elragadóbbá varázsolják már ekkor is előszeretettel festették ki szemöldöküket és szempillájukat.

A kormot, grafitot, szenet és gyakorta antimon-szulfidot tartalmazó festékeket állati csontokból külön erre a célra faragott pálcákkal vitték fel, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kozmetikai ipar már ekkor is virágzott. Természetesen a sötét középkor sok más ókori kulturális hagyománnyal és szokással egyetemben ennek is véget vetett és ezek a festékek csak a 19. században jelentek meg újból. Ekkoriban azonban a tehetősebb nők maguk keverték, vagy egy hozzáértő személlyel kevertették ki, szemöldök és szempilla festékeiket, melyek összetételét mindenki hét pecsétes titokként őrizte. Ipari méretű előállítása ezen kozmetikumoknak csak a 20. század elejétől indult. Az egészhez szükség volt arra, hogy 1872-ben felfedezzék a petróleumzselét, amit a legtöbbünk vazelinként ismer, a modern szempillafestékeknek ugyanis ez képezi egyik alapanyagát.

Az első már modernnek nevezhető szempilla festéket a francia Rimmel alkotta meg 1917-ben, mely hamar nagy népszerűségre tett szert a hölgyek körében, a könnyű felvihetőségének köszönhetően. Sokáig az amerikaik sem várattak a válasszal, hiszen nem sokkal később T. L. Williams, egy New York-i kémikus is előrukkolt saját szempillafestékével, melyet először húgának készített el. A leánytestvér neve Maybel volt és az azóta világmárkává nőtt kozmetikai óriáscég is innen kapta nevét, Maybelline. A szempilla festékek fejlődésére, mint minden kozmetikai és divat iparágra, a filmgyártás volt a legnagyobb hatással. Az olyan divatikonná vált filmsztárok, mint Bette Davis, vagy Greta Garbo nagyban meghatározták azt, hogy az átlag nő hogy akart kinézni, mit gondolt szépnek és hódítónak. Ennek köszönhetően a vastag és dús szempilla iránti vágy egyre fontosabbá vált a hölgyek körében, ami magával hozta az egyre újabb termékeket és divathullámokat. Egy hollywoodi sminkes, bizonyos Max Factor, dobta piacra elsőnek a műszempillákat, melyeket ekkor még bajuszból készültek, de mivel nehézkes volt használatuk és drágák is voltak, elég hamar feledésbe merültek. Az 50-es években azonban a műszempillák visszatértek, már jóval megfizethetőbb áron, azonban használatuk még ekkor is igen macerás volt, hiszen felragasztásukra még nem találtak tökéletes módot, így gyakran előfordult, hogy a legváratlanabb helyzetekben estek le.

A következő nagy lépés a vízálló festékek megjelenése volt, melyre voltak már próbálkozások a 30-as évek végén is, de mivel ezekben nagy mennyiségben volt található terpentin, ezért könnyen bőrirritációt okozhatott és a szaguk is kifejezetten kellemetlen volt. A ma használt vízálló szempilla és szemöldök festékek azonban már főleg izododekánokat, méhviaszt és növényi ásványokat, valamint festékanyagokat tartalmaznak.

Ahogy a nők egyre jobban önállósultak és mind a magánéletben, mind a munkájukban egyre több feladat hárult rájuk, egyre nagyobb igény mutatkozott részükről, hogy az ilyen festések tartósak legyenek és ezzel időt spórolhassanak meg. Az ilyen tartós szempilla festékeket a 70-es években még a hajfestékek gyengített változataiból állították elő, így gyakorta előállhatott bőrirritáció. Ezzel szemben ma már ezeket a tartós szempilla és szemöldök festékeket olyan hipoallergén anyagokból állítják elő, melyek akkor sem okozhatnak irritációs vagy allergiás panaszokat, ha a festék 4 vagy akár 6 hétig is fen marad, mert hogy ezek lényeg ez, vagyis a hihetetlen tartósság.