Divat és szépség

Manapság az egészséges és szép fogsor alapvető eleme az esztétikus megjelenésnek, főleg hogy sok helyzetben az első benyomás döntő fontosságú lehet és egy ragyogó, fehér mosollyal könnyebben levehetjük az embereket a lábukról. Természetesen nem csak esztétikai okokból lehet fontos, hogy ügyeljünk fogaink állapotára, hiszen a beteg fogak számos más testi probléma gyökerét is képezhetik.

Mikor olyan orvosi szakágakról beszélünk, melyek célja nem csak az egészség, hanem az esztétikus megjelenés megőrzése is, akkor hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ezeket valójában a modern kor hívta életre. A fogászati kezelések esetén azoknak csak egy keskeny szeletét képviselik az esztétikai kezelések, hiszen a legfontosabb az ép és egészséges fogsor megőrzése. Fogászati problémákkal pedig már ókori őseink is küzdöttek, így a fogászat valódi gyökereit is ott kell keresnünk. Mint ahogy napjainkban, úgy az ókorban is a legnagyobb problémát az elfogyasztott ételek és a nem megfelelő fogápolás kombinációja jelentette.

Számos ókori egyiptomi és mezopotámiai sírban találtak olyan emberi maradványokat, melyek fogairól a zománc szinte teljesen hiányzott. Ennek legfőbb oka a kezdetleges gabonaőrlési technikákban keresendő. A gabona őrlése során ugyanis az őrlőkőről rengeteg törmelék került a lisztbe, így a kenyérbe is, amik apránként szó szerint lehántották a zománcot a fogakról. Ennek ellenére az ókori egyiptomi és mezopotámiai fogászati kezelések még csupán egyetlen dologra fókuszáltak, mégpedig a fogbetegségekből fakadó fájdalmak csökkentésére. Talán furán hangzik, de már ekkor is próbálkoztak az elveszett fogak pótlásával, azonban csak a holtak esetében, hiszen mondjuk egy fáraó, vagy egy főpap nem kezdhette túlvilági életét hiányos fogsorral. Az első igen kezdetleges fogtömések szintén az ókori egyiptomi orvoslásban tűntek fel először. Ezeket a töméseket növényi gyantából készítették, melyek érthetően nem voltak túl tartósak, de a legnagyobb probléma mégsem ez volt velük, hanem hogy a lukas fog betömése előtt a szuvas részt nem távolították el, így a fog a tömés alatt tovább szuvasodott.

Az egyiptomiakkal ellentétben az ókori görögök már élők elveszett fogainak pótlásával is próbálkoztak, ám ezen módszernek is volt némi köze a holtakhoz. Egyes feljegyzések szerint ugyanis az elveszített fogakat gyakran a holtak szájából eltávolított fogakkal pótolták. Talán kissé morbidnak tűnhet ez a megoldás a modern fogászati implantológia korában, de a mondás szerint "a szükség törvényt bont". Természetesen azért az ókori görögöknél sem ez volt az általános, a legtöbb fogpótlást ugyanis állati csontokból, vagy éppen valamilyen nemesfémből készült, melyeket vékony drótokkal rögzítettek a szomszédos, még egészséges fogakhoz. Ez nyilvánvalóan nem kifejezetten fájdalommentes megoldás és a durva rögzítésnek köszönhetően a még egészséges fogak is könnyen tönkremehettek. A görögök fogtömési módszerei is hatékonyabbnak számítottak már mint a korábbi egyiptomi megoldások. A tömések anyagaként a helléneknél is növényi gyanta szolgált alapul, ők azonban már megpróbálták a szuvas részeket eltávolítani a lukból, úgy hogy kiégették azt.

Valójában különálló orvosi szakágként a fogászat csak az ókori rómaiaknál jelent meg, szóval innentől kezdve beszélhetünk, persze nagy-nagy idézőjelbe téve, fogorvosokról. A rómaiknál a fogorvoslás már nem babonákra és hiedelmekre, hanem megfigyelésekre épült. A római fogorvosok eszköztára is szép apránként fejlődésnek indult és megjelentek az első fúrók és a legkülönfélébb fogóeszközök. A Távol-Keletről érkező ópiumnak köszönhetően a rómaiak a fájdalomcsillapításban is élen jártak.

Egy csodás nyaklánc, egy gyűrű vagy éppen egy karkötő mind-mind olyan ékszerek melyek kiváló kiegészítők  lehetnek, de nem csak viselője szépségét emelhetik ki, hanem önkifejezésre, saját magunk egyedibbé tételére is képesek. Ez persze nem új keletű dolog, hiszen az hogy ékszerekkel díszítsük testünket már ókori eleink számára is jelentős szereppel bírt. Hogy vajon melyik ékszer fajta lehetett az első amit vagy vallási, vagy csupán divatból magukra aggattak őseink, azt nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy a körkötők az elsők között lehettek.

A karkötők anyagában, formájában és viselésének okában mindig megjelentek az adott kultúra sajátos jellemzői. Az első karkötők, melyek fenn is maradtak, nagyjából 7000 évesek lehetnek és ókori egyiptomi sírokból kerültek elő. Ezeket a karkötőket még egyértelműen vallási okokból viselték, amire az egyik bizonyíték, hogy a legtöbbjük díszítésében megjelentek a különböző drágakövekből készített szkarabeusz bogarak, melyek mint tudjuk az ókori egyiptomiak egyik szent állatának számítottak. Mint sok más kultúrában, úgy az egyiptomiaknál is tulajdonosával együtt temették el az ilyen vallási szimbolikával rendelkező karkötőket, hogy azok a túlvilágon is megvédjék viselőjét.

A karkötők alapanyagát sok esetben a tulajdonosának társadalmi rangja, vagyoni helyzete határozta meg. A leggazdagabbak karláncai nemesfémekből és drágakő, vagy igazgyöngy díszítéssel készültek. A kevésbé tehetősek karkötőinek alapanyaga sokszor réz, vagy bronz volt, de nem voltak ritkák a szimpla fából készített karkötők sem, melyek ma a "modern hippik" körében nagyon divatosak, néhány évezrede azonban nem divatból választották ezt az alapanyagot, hanem mert társadalmi rangjuknak köszönhetően csupán ilyen ékszer viselését engedhették meg maguknak.

Természetesen a karkötők fontos vallási szereppel bírtak nem csak Egyiptomban, hanem az egész ókori világban a Távol-Kelettől kezdve egészen a különböző amerikai kultúrákig. Később a Mediterráneum térségében a karkötők vallási és szakrális szerepe egyre inkább csökkenni kezdet és sokkal inkább státuszszimbólumként, vagy valóban csak esztétikus kiegészítőként kezdték őket hordani. Az ókori görögöknél például nagyon divatosak voltak a tekergő kígyókat ábrázoló karkötők, melyeket a felkaron hordtak, a férfiak esetében pedig az egyszerűbb díszítésű, vastagabb karperecek. A karkötők státuszszimbólumi szerepe később a rómaiak esetében is megmaradt, hiszen a férfiak esetében egy-egy karkötő viselőjének a hadseregen belül betöltött rangját, valamint az egyes csatákban tanúsított bátorságát volt hivatott szimbolizálni. Fura módon karkötőket azonban csak jobb karjukon hordhattak, a bal karon viselt karkötők ugyanis balszerencsét jelentettek, tehát a karkötőket körbelengő vallási hiedelmek még ekkor sem tűntek el teljesen.

A karkötők szintén fontos szerepet töltöttek be a különböző Kelta kultúrákban a germán törzsektől kezdve a Brit Szigetek népeiig. Számos Kelta törzs esetében a karkötők a férfiúi bátorság legkézzelfoghatóbb jeleinek számítottak, így csak a törzs legjobb harcosai nyerhették el ezek viselésének jogát, így ezek olyan értékesnek számítottak a különböző Kelta kultúrákban, hogy áruk akár egy lóéval vetekedett, ami nem kis dolog volt.

A középkor folyamán a karkötők szerepe jelentősen csökkent, hiszen ez ekkor hatalmas befolyással rendelkező keresztény egyház nem nézte jó szemmel a magamutogatás ezen módját, mely persze kissé ironikus módon a vallási és világi vezetőkre nem vonatkozott.

Napjainkban a karkötők természetesen újfent az egyik legkedveltebb ékszerfajtának számítanak, hiszen az alapanyagok és stílusok széles választékának köszönhetően kortól és nemtől függetlenül bárki könnyedén találhat olyan darabot, mely illik személyiségéhez.

A valódi szépséghez mint tudjuk elengedhetetlen a test egészsége, az egészséghez pedig számos tényező mellett a rendszeres testmozgás, az edzés is hozzátartozik. Azonban a kiválasztott testmozgás, vagy sport, mely mellett letesszük voksunkat, csak akkor válthatja be a hozzáfűzött reményeket, ha valóban rendszeresen műveljük azt, ha nem hagyjuk félbe, ami viszont nem csak kitartásunkon múlik, hanem azon is, hogy  olyan "edzésprogramot" válasszunk, melyben valóban örömünket leljük.

A tánc pont erre lehet kiváló, bár sokan nem tekintik valódi edzésnek, pedig ha jobban belegondolunk, akkor egy órányi salsa jobban lefáraszthatja az embert, mint egy óra az edzőteremben, ráadásul sokkal több izmunkat is megmozgathatja, miközben még jól is érezzük magunkat és az "edzést", vagyis a táncot, nem érezzük egy kötelező rossznak, amit csak azért csinálunk, hogy megszabaduljunk attól a pár felesleges kilótól. Persze a táncnak, főleg a társastáncnak nincs igazi edzés jellege, de számtalan mozgásformát kínál, jól szórakozhatunk közben és még akár ismerkedni is lehet.

Mivel manapság már számtalan tánciskola igen széles repertoárral várja a táncolni és tanulni vágyókat, ezért biztos mindenki talál olyan tánctípust, mely adottságaihoz, személyiségéhez és zenei ízléséhez is passzol. Az elegancia kedvelőinek ott a keringő, a pörgősebbeknek a szving, vagy éppen a salsa, az egzotikumra vágyóknak mondjuk a flamenco, a fiataloknak pedig a manapság olyan népszerű hip-hop, vagy éppen break tánc.

A táncot szokás aerob típusú testmozgásnak is nevezni, mely az izmokon kívül, főleg a légzésre és a keringésre bír terhelő hatással, így ezek egészségi állapotát is javíthatja. Kalória égetés szempontjából pont olyan hatásos, mint mondjuk a gyaloglás (nem sétálás), vagy a kerékpározás. A tánchoz azonban nem csak erőre és kitartásra, hanem mozgáskoordinációs készségre és egyensúlyérzékre is szükség van, mely képességek természetesen a tánccal fejleszthetőek is. A tánc során javul a testtartás és a stabilitás, tehát idősebb emberek számára a tánc lehet az egyik legjobb módszer arra, hogy visszanyerjék fiatalos lendületüket.

A különböző táncok, persze különböző gyakorlottsági szintet és állóképességet igényelnek és más-más a testre gyakorolt jótékony hatásuk is. Az olyan intenzív és pörgős táncok, mint mondjuk a salsa, vagy a jive, az izmok és az ízületek rugalmasságát növelhetik a számos hajlásnak és oldalirányú mozgásnak köszönhetően. A hastánc egyértelműen a hasizom megerősítésében játszhat komoly szerepet, míg a szalontáncok lassú kimértsége főleg a tartáson és a mozgáskoordináción fejleszthet. Azonban még az egyszerűbb és könnyebbnek tűnő sortáncok is nagyon hatékonyak lehetnek és tulajdonképpen beillenek egy kardio-fitnesz edzésnek is, mely a csontozat és az izmok megerősítésében szintén nagyon hatékony lehet.

Ezek mellet azonban talán a legfontosabb az endorfin, mely bizonyítottan nagy mennyiségben kezd el termelődni szervezetünkben tánc közben. Ha pedig valóban olyan rendszeres testmozgási lehetőséget keresünk, mely közben jól érezhetjük magunkat, akkor a tánc mellett szól még egy érv, mégpedig hogy nem igényel semmilyen drága felszerelést, hiszen elegendő egy kényelmes ruha és egy párnázott talpú cipő és máris kezdődhet a móka. Akadályt pedig az sem jelenthet, hogy nem vagyunk a táncparkett ördögei, hiszen a legtöbb tánciskolában a különböző tánctípusok tanfolyamaiból indítanak kezdő, haladó és profi kurzusokat is. És ha már jó pár alaplépés a tarsolyunkban van, akkor ezeket akár meg is mutathatjuk a nagyérdeműnek a szombat esti szórakozás során, amivel talán még pár hódolóra is szert tehetünk az adott szórakozóhelyen.

A sminktetoválások, legyen szó akár egy manapság olyan divatosnak számító szálazott szemöldök tetoválásról, egy egyszerű szájkontúr tetoválásról, vagy éppen a szemhéj kitetoválásáról, világszerte egyre kedveltebbé válnak a hölgyek körében, hiszen nem csak egy tartós sminket nyerhetünk vele, ezzel időt spórolva, elhagyván a reggeli sminkelést, hanem a tetovált terület apróbb esztétikai egyenetlenségeit is könnyen korrigálhatjuk egy kozmetikai tetoválás segítségével.

A népszerűségük természetesen annak is köszönhető, hogy a hagyományos testtetoválásokkal ellentétben nem egy éltre szólnak, hiszen az évek múlásával elhalványodnak és kikopnak a bőrből. Egy sminktetoválás esetében ez nem is működhetne másképp, hiszen a trendek jönnek és mennek és bár lehet, hogy a ma elkészíttetett szemöldök tetoválásunk most éppen hihetetlen divatosnak számít, de öt-hat év múlva valószínűleg már mosolyt csalhat egy-két ember arcára, ha végigsétálunk az utcán. A sminktetoválások estén tehát a festék felszívódásának fontos szerepe van, mégpedig hogy ezáltal mindig lépést tarthassunk az aktuális trendekkel. Hogy a kozmetikai tetoválások idővel eltűnnek a bőrből, mindenféle külső beavatkozás nélkül, az egyrészről az elkészítésük technikájának, másrészről pedig a sminktetováló festéknek köszönhető.

Kezdetben persze ez nem így volt. A hagyományos tetoválások és sminktetoválások valamikor a 80-as évek elején váltak el egymástól. Az első kozmetikai tetoválásokat még sima tetováló festékekkel és hagyományos tetoválógéppel, valamint technikával készítették, amiket így később, mikor azok formája, stílusa már nem számított túl trendinek, csak lézeres beavatkozással lehetett eltávolítani. Hamar rájöttek tehát a kozmetikai termékeket gyártó cégek, hogy bizony szükséges lenne külön a sminktetoválások elkészítéséhez kifejleszteni egy olyan speciális festéket, ami képes magától is felszívódni.

Megindult tehát a kísérletezgetés és a különböző irányú fejlesztések, mind a gépek, mind a festékek terén, hogy a sminktetoválások ugyan tartósak, de ne egy életre szólóak legyenek. Azt sokan tudják, hogy a hagyományos és kozmetikai tetoválások abban is eltérnek egymástól, hogy a sminktetoválások esetében a festéket csak a hámrétegbe és nem mélyen az irhába juttatják be. Ez persze önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy ezek a tetoválások hatékonyan és fokozatosan tűnjenek el a bőrből. Kell tehát egy speciális festék is a megfelelő végeredményhez. És hogy mik a legnagyobb különbségek a normál és a sminktetováló festékek között?

A sminktetováló festékek esetén a festék szemcséin van a hangsúly. Ezek a szemcsék ugyanis jóval apróbb méretűek, mint a hagyományos festékekben található társaik és nem csak méretük, de formájuk is eltérő, hiszen alakjuk sokkal szabályosabb és felületük is jóval egyenletesebb. Emellett egy speciális eljárással a gyártók képesek a pigmenteken belül ezen szemcséket sokkal egyenletesebben eloszlatni. Ezen tulajdonságok eredményezik azt, hogy a festék képes felszívódni a bőr hámsejtjei között ráadásul ez a felszívódás, vagy kikopás, szóval magának a halványodásnak a folyamata is egyenletesen megy végbe és a sminktetoválás minden része ugyanolyan ütemben veszít árnyalatából.

Persze mint a szépségápolás bármely területén, úgy a sminktetováló festékek esetén is, folyamatosan változnak az igények az elvárások. A régebbi festékek esetében gyakorta előfordulhatott, hogy a tetovált terület begyulladt, vagy elfertőződött. Ez vagy a tetoválást készítő kozmetikus hanyagságának (nem cserélt tűt a tetoválógép kézifejében), vagy gyakorta magának a sminktetováló festéknek volt köszönhető. A mai festékeket azonban már mind egytől-egyig gammasterilizálják, így érve el a valóban 100 %-os sterilitást, megakadályozva ezzel a fertőzéseket a festék bevitele során.

Az esztétikus és megfelelő ütemben, egyenletesen halványodós sminktetoválás tehát nem csak a tapasztalt kozmetikuson és a profi sminktetováló gépen, hanem a legjobb minőségű és speciális ezen célra kifejlesztett sminktetováló festéken is múlik.

Nincs ember, akit ne zavarnának a pattanások. Kamaszkorban ezek a pubertás velejárói, de idősebb korban a pattanások kialakulásának sokszor már más okai lehetnek, mint egy tinédzser esetében. Persze az ember kortól függetlenül próbál harcolni a pattanások ellen, hiszen a tiszta, szép arcbőr sokat elárul tulajdonosáról. De mitől is alakulnak ki bőrünkön pattanások és hogyan tüntethetjük el őket a leghatékonyabban?

A pattanások, vagy kevésbé ismert nevükön acnék, kialakulása annak tudható be, hogy bőrünk faggyúmirigyei begyulladnak és intenzívebben termelik a faggyút, mint kellene nekik. Mivel a faggyúmirigyek gyulladása okozza a pattanások kialakulását, ezért érthető, hogy ezek főleg olyan helyeken jelennek meg, ahol ezen mirigyekből is több található, vagyis elsősorban az arcon, a mellkason és a hát felső részén. Amikor ezek a gyulladt faggyúmirigyek enyhébb formában jelennek meg, akkor csak miteszerekről beszélünk, azonban súlyosabb esetben a gyulladások göbökké is alakulhatnak, amik már maradandó hegeket is okozhatnak a bőrön. A faggyúmirigyek ilyenfajta gyulladása elsősorban a férfihormonoknak köszönhető, ezért van hogy a tinédzser korú fiúk esetében sokkal gyakoribb a pattanások kialakulása, mint a lányoknál. Viszont a kamasz lányok közül is sokan küzdenek a pattanásokkal. Akkor most ez hogy is van?

Azt ugye tudjuk, hogy nemtől függetlenül mindannyiunk szervezete termel férfi, illetve női hormonokat is, csupán a mennyiség eltérő nemenként. Egyes gyógyszerek felboríthatják hormonháztartásunkat, mely nők esetén a szervezetükben termelődő férfi hormonok szintjének megemelkedését eredményezi, tehát könnyebben kialakulhatnak a gyulladt faggyúmirigyek, így a pattanások is.

Viszont jól tudjuk, hogy pattanások nem csak kamasz fiúk és lányok arcbőrén jelenhetnek meg, hiszen sokan küzdenek ezen esztétikai kellemetlenséggel még a 20-as, 30-as éveikben is. Ezen életszakaszban ráadásul a hölgyek esetében jóval nagyobb számban fordulnak elő a zavaró helyen megjelenő pattanások, mint a férfiaknál. A felnőttkori acnék sokszor nem olyan erőteljes formában jelentkeznek, mint a kamaszkoriak, viszont a probléma, hogy sokkal nehezebb megszabadulni tőlük. A hatékony kezeléshez arra van szükség, hogy felderítsük az okot, ami miatt kialakulnak a felnőttkori pattanások. Ez leggyakrabban szintén hormonális zavarokkal magyarázható, mely hölgyek esetén a pattanások mellett más zavaró esztétikai kellemetlenségekkel is járhat, mint mondjuk az erős szőrszálak megjelenése (persze mindig a legzavaróbb és leglátványosabb helyeken), vagy éppen ellenkezőleg, az erőteljes kopaszodás.

Miután már megvan a kiváltó ok, akkor jöhet a pattanások eltüntetését szolgáló megfelelő kezelés megválasztása. Ha csupán miteszerekről beszélünk és ráadásul a páciens is serdülőkorú, akkor sokszor elegendő a különböző arctisztító krémek használata. A cél, hogy a gyulladt faggyúmirigyeket a krémekben lévő hatóanyagok megfelelően kitakarítsák és fertőtlenítsék, ezzel csökkentve azok gyulladását. Ha a kórkép komolyabb hormonális problémákra utal, akkor először fontos, hogy a hormonháztartást állítsuk helyre és csak ezután jöhet a bőrfelszín kezelése. Súlyosabb esetben, ha a faggyúmirigyek gyulladása jelentős, akkor a krémek mellé bőrgyógyászunk lehet, hogy egy antibiotikumos kezelést is javasolni fog, mely mellett akár egy mélyhámlasztásos kezelés is hatékony lehet arra, hogy megszabaduljunk a felesleges faggyúmennyiségtől a bőr felsőbb rétegeiben.

A pattanások szinte mindannyiunk számára okoztak már kellemetlenségeket, de megoldás van ellenük és hatékonyan megszabadulhatunk tőlük, csak fontos, hogy kiderítsük a pattanások kialakulásának okát. Ezért a legjobb, ha inkább kikérjük egy bőrgyógyász tanácsát, hiszen a hatékonysághoz fontos, hogy tudjuk, milyen eszközzel is kell küzdenünk a zavaró pattanások ellen.

A bőr fiatalságát számos módon meg lehet őrizni. A különböző hidratáló, vagy éppen ránctalanító krémek mindannyiunk számára ismerősek. Ezek azonban csak akkor lehetnek igazán hatásosak, ha bennük lévő hatóanyag eljut a bőrnek azon rétegébe, ahol az a legoptimálisaqbban képes hatni. Ehhez viszont át kell jutniuk az epidermisz felső rétegén, vagyis a elhalt hámsejtek egész tengerén. Mind tudjuk, hogy ezen elhalt rétegektől nem árt rendszeresen megszabadulni, hiszen így a bőr is sokkal fiatalosabb lehet. A bőrradíron kívül azonban ma már van egy sokkal hatékonyabb módszer is, a hidroabrázió.

Na de mi is az a hidroabrázió és mire is képes egy hidroabráziós készülék? Az eljárás lényege, hogy ultrahangos módszerrel a készülékben lévő vizet apró cseppekre porlasztja, mely cseppek így már nagyon hatékonyan képesek eltávolítani a bőr felső, elhalt hámrétegeit. A hidroabrázió hatása igen erőteljes, de ennek ellenére nem kell attól tartanunk, hogy bőrünkben kárt okozna, hiszen a bőrrel kifejezetten kíméletesen bánik, sőt az ultrahang okozta rezgések még a bőr pórusait is nagyon hatékonyan képesek kitisztítani.

A hidroabrázió azonban nem csak a bőr hámlasztására nagyon alkalmas, hiszen mint írtam apró rezgésekkel dolgozik a gép, így ha krémeket, hatóanyagokat akarunk a bőrbe juttatni segítségével, akkor ezek is sokkal mélyebb rétegekbe juthatnak be. Ez az úgynevezett mikro-masszázs egyúttal a nyirokkeringésre is serkentő hatással van, valamint a bőr anyacseréjét is képes fokozni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy egy ilyen hidroabráziós készülék percenként akár 28.000 rezgést is leadhat. Tehát peelingezésre és hatóanyag bevitelre a lehető leghatékonyabb módszer.

Tehát nézzük, hogy egy hidroabráziós kezelésnek pontosan mik is a hatásai, az eredményei. A legfontosabb talán, hogy könnyedén és igazából bármiféle kellemetlenség, fájdalom nélkül könnyen eltávolíthatjuk az elhalt hámrétegeket, mely a bőr tisztítására, annak üdébbé tételére is kiváló. Mivel ezen elhalt rétegek eltűnnek, ezért a bőr légzése is javul és ezzel egyetemben annak anyagcseréje is fokozódik. Ha hatóanyagok bevitelére akarjuk használni, akkor azok sokkal könnyebben tuttathatóak be a megfelelő rétegbe a mikro-masszázsnak köszönhetően. A folyamat során elporlasztott víz nem csak arra jó, hogy megszabaduljunk az elhalt bőrrétegektől, hanem értelemszerűen ez a víz egyben hidratálja is a bőrünket. A bőr felszíne sokkal simább lesz és mivel az eljárás nagyon kíméletes, ezért az érzékenyebb bőrűek esetén sem okozhat semmilyen irritációt, vagy mellékhatást.

Magának a kezelésnek a menete sem túl bonyolult. A kezelni kívánt bőrfelületet először egy egyszerű arctisztító tejjel kell bekenni, bár fontos, hogy a bőrtípushoz megfelelő peeling-et használjuk. Ha például Lotiont használunk, akkor azzal hatékonyan visszaállíthatjuk a bőr pH-értékét. Ezután jöhet maga a hidroabrázió, vagyis az egyes fázis, amit szokás cleaning-nek is nevezni, hiszen ezen fázisban szabadulunk meg az elhalt hámsejtektől. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a kettes fázis, a magfelelő hatóanyagok bevitele, alacsony, vagy magas fokozatra állítva a gépet, nyilván ezt a bőr állapota határozza meg. A kettes fázis után, hogy a bőrt még jobban megnyugtassuk, felkerülhet még egy regeneráló maszk is a kezelt arcra, vagy maszk híján egy masszás krémes kezelés is tovább fokozhatja a hidroabrázió hatékonyságát.

Cukormentes diéta. Egyre többen fognak bele egy ilyenfajta önmegtartóztatásba, vagy mert pár plusz kilótól szeretnének megszabadulni, vagy egészségi állapotuk követeli meg, hogy lemondjanak a cukorban dúskáló finomságoktól. Persze a cukor mellett más alternatívák is léteznek, melyekkel édesíthetjük ételeinket és italainkat, de jól gondoljuk meg hogy melyik mellett is döntünk, hiszen a cukornak is több fajtája létezik és van amelyt ártalmasabb lehet szervezetünk számára.

Sokan hangoztatják, hogy a fruktóz, vagyis más néven gyümölcscukor egyáltalán nem ártalmas és még cukorbetegek is nyugodtan fogyaszthatják. Ha belegondolunk abba, hogy ezen anyag természetes formájában nagy mennyiségben fordul elő a gyümölcsökben és a mézben, akkor nem is gondolnánk, hogy veszélyes lehet. A hangsúly itt is a mennyiségen van. Ha semmi mást nem fogyasztanánk hosszú éveken keresztül, csak olyan gyümölcsöket, melyek magas fruktóz tartalommal bírnak, akkor az igen komoly egészségkárosodáshoz vezethetne. Azonban nem csak olyan ételeket fogyasztunk, melyek dúskálnának a gyümölcscukorban, vagy mégis.

Itt jön be ugyanis a képletbe a gazdasági érdek és a profit maximalizálás. A fruktóz ugyanis a legédesebb az összes cukorfajta közül, ezért szinte minden mesterségesen édesített ételben és italban ezt használják, hiszen így sokkal kevesebb mennyiség felhasználásával elérhetik a kívánt "édességi szintet" mintha mondjuk répacukrot használnának. A szupermarketek polcain található élelmiszerek nagy része tehát tele van tömve fruktózzal, aminek ilyen mennyiségben történő fogyasztása hosszútávon igen komoly következményeket vonhat maga után. Eredményezheti magas vérnyomás kialakulását, nem is beszélve a cukor betegségről, károsíthatja a májat és a veséket.

Egyes kutatások arra is fényt derítettek, hogy a hosszú távú fogyasztása egy idő után az agyat tévesen informálhatja és éhségérzetet kelthet, ami cukorról lévén szó furának tűnhet, hiszen az anyukák pont azért nem engedik, hogy a lurkó csokit egyen vacsora előtt, mert majd nem lesz éhes. Fogyókúrás szempontból sem előnyös, melynek hatása már rövid távon is jelentkezik, hiszen a fruktóz kalóriatartalmának mint egy harmada raktározódik el szervezetünkben és persze zsír formájában, melyet szervezetünk el sem tud égetni, ha nem sportolunk rendszeresen. Senkinek nem szabad félreérteni azt hogy nem a gyümölcscukorral, vagyis a fruktózzal van a probléma, hanem azzal, hogy a legtöbb ételt és italt ezzel tömik tele, mert olcsóbb az előállítása, mint más cukor fajtáknak.

A gyümölcsről, vagy a mézről tehát nem kell lemondanunk, sőt ezeknek szerves részét kell hogy képezzék táplálkozásunknak, ha egészségesen szeretnénk élni. A hangsúly azon van, hogy próbáljunk meg minél több olyan ételt fogyasztani, melyek esetén az édesítést nem gyümölcscukorral oldják meg. Persze az ilyen élelmiszerek ára valamivel magasabb is, de ilyenkor mindig jön az örök kérdés mennyit ér meg számunkra egészségünk.

A szociológusok az utóbbi évtizedben fennen hangoztatják, hogy a szingliség a modern, nyugati társadalmak egyre égetőbb kérdése. Miért van annyi magányos ember, mi lehet ennek a hátterében? Ezekre a kérdésekre biztos más választ adna egy társadalom kutató és mást egy hosszú ideje egyedülálló személy.

Az okokat kereshetjük a túlzsúfolt életvitelben, a közösségi érintkezés lassú elcsökevényesedésében, vagy a sok negatív tapasztalatban, de a legvalószínűbb talán mégis, hogy a túl magas elvárások, melyeket párkeresés során a másikkal szemben támasztunk, felelősek azért, hogy annyian élik napjaikat magányosan. Ezért azonban nem feltétlenül hibáztathatjuk magunkat, hiszen mindannyiunkban él egy idealizált kép, csak a probléma, hogy ez a kép sokaknál túl tökéletes, tökéletes ember pedig mint tudjuk nem létezik, tehát ilyen partnert ne is keressünk. Ilyenkor kicsit nem árt magunkba tekinteni és el gondolkodni azon, hogy vajon mi magunk mennyire vagyunk tökélesek.

Hány apró hóbortunk van, vagy hány berögzült, idegesítő szokásunk és gondoljunk bele abba is, hogy valakinek majd ezeket is el kell viseleni, ezért hát jobb ha belátjuk, hogy saját magunknak is toleránsabbá és megértőbbé kell válnunk. Azonban, ha ezen a felismerésen túl vagyunk és belefognánk a párkeresésbe, akkor jön a következő kérdés, hogy vajon hol éri meg ismerkedni. Akik nem merik magukat az olyan hagyományos megoldásokra bízni, mint mondjuk a szórakozóhelyeken történő kezdeményezés azok számára ma már számos cég kínál alternatívát és szervez különböző párkereső eseményeket. Ismerkedhetünk egy rapid randin, kulcsos randin, főzős randin és még ki tudja hány különböző, tematikus variáción.

Ám vannak, akik félnek az első lépéseket személyesen megtenni, közvetlen és valós kontaktusba kerülni a másikkal. Ha ezt el akarjuk kerülni és az ismeretlenség homályába burkolóznánk addig, míg meg nem ismerjük jobban a másikat, akkor számunkra az online társkereső oldalak kínálnak megfelelő terepet az ismerkedéshez. Persze erre jöhet a szokásos válasz, hogy honnan tudjam, hogy valóban azt rejti az internetes profil, akire az ott olvasottak alapján számítok. A válasz egyszerű, sehonnan. A párkeresés azonban kockázatos, mindegy milyen formáját választjuk, hiszen mindig benne van a kudarc, a csalódás lehetősége. Azonban ha nem kockáztatunk, akkor ne is várjuk el, hogy végül sikerrel járjunk. Könnyíthetünk a helyzetünkön, ha mondjuk nem egy általános társkeresőre regisztrálunk, hanem mondjuk egy tematikusra, ahol a párt keresők valamilyen közös érdeklődési kör, vagy hobbi köré csoportosulnak. Léteznek állatbarátoknak, diplomásoknak, vagy éppen azonos zenei ízlésűeknek szóló társkereső oldalak.

Egy ilyen oldalon már biztosak lehetünk abban, hogy lesz közös témánk, ami az első kontaktusnál igen nagy segítség lehet. Persze egy társkereső oldal nem csak a pár találásról szól, hiszen ezek valójában közösségi oldalak, így akkor is nyugodtan regisztrálhatunk ha nem társra, hanem csak önfeledt szórakozásra, ismerkedésre, egy kis online kikapcsolódásra vágyunk. Mindegy is hogy valójában nagy Őt szeretnénk megtalálni egy ilyen oldalon, vagy csak hasonló gondolkodású emberekkel ismerkednénk meg leküzdve a földrajzi távolságokat, az biztos hogy kellemes és önfeledt szórakozást ígérhet számunkra egy ilyen közösséghez való tartozás.